Megnyílt a Munkácsi Téglagyár. – Új lapok indultak: Ungváron a Наука (Tudomány) (1922. január 1-jétől Сеобога (Szabadság) címmel független kulturális, politikai és kereskedelmi újság, 1925 közepétől a Keresztény Néppárt hivatalos lapja, 1938. június 15-től Ноеа сеобога (Új Szabadság) címmel ukrán napilap), a Карпамо–рчсцнський еъсмнцкъ (Kárpáti Ruszin Hírmondó) (független hetilap, felelős szerkesztő: Földesi Gyula, megjelent 1919 márciusáig); Beregszászban az Új Bereg (a város első napilapja, szociáldemokrata irányultságú, szerkesztő: Reisman Simon ügyvéd), ugyanitt a Beregi Munkás (szerkesztő: Simon Mózes); a Kassai Napló (az 1883-ban alapított Felsőmagyarország jogutódja, 1929-ben szűnt meg; Fábry Zoltán szerint „az induló magyar írás lényegében itt startolt”. Ungvári munkatársként tartották számon Merényi Gyulát, Jaczkó Olgát, Simándy Pált, Sebesi Ernőt, Sárosi Árpádot, Szende Pált, Szerényi Ferdinándot és Mécs Lászlót). Egybeolvadt a Beregszászban megjelenő Beregi Hírlap és a Beregi Közlöny. Az új lap címe: Beregi Hírlap. Szerkesztők: Klein Jenő, Radics Mihály. – Megjelent: Hegyaljai Kiss Géza: Szív a szívnek. Versek. Székely-Illés ny., Ungvár; Hegyaljai Kiss Géza: A legdrágább gyűrű. Prédikáció. Székely-Illés ny., Ungvár.

Nyilvánosságra hozzák a cseh parlamenti képviselők un. vízkereszti deklarációját, amely a nemzetek önrendelkezési jogára aló hivatkozással kimondja a csehek kiválási igényét a Monarchiából, valamint ”Szlovákia” egyesítésének kívánalmát a cseh országrészekkel.

Woodrow Wilson amerikai elnök kongresszusi üzenetében ismerteti béketervének tizennégy pontját, amely azonban még ne szól a Monarchia területi felosztásáról, mindössze az autonóm fejlődés biztosítását követeli a birodalom valamennyi nemzetisége számára. Az elnöki üzenet tizedik pontja így szól: ”Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.”

A központi hatalmak Breszt-Litovszkban különbékét kötnek az Oroszországtól függetlenülő Ukrajnával.

Szovjet-Oroszország Breszt-Litovszkban különbékét köt a központi hatalmakkal.

Pozsonyban megnyitja kapuit a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kara.

Az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségei római kongresszusukon kimondták, hogy nem akarnak továbbra is a birodalom keretei között élni, és követelték az állami önállóságot. ->1918. május 29.

Rómában megrendezik az Osztrák-Magyar Monarchia ún. elnyomott nemzetei emigrációs politikusainak tanácskozását. A konferencia célja a Monarchia-ellenes politikai harc összehangolása és hatékonyabbá tétele.

A pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem ünnepélyes közgyűlésén deklarálják az Orvostudományi Kar megalakulását.

A Csehszlovák Nemzeti Tanács és az olasz kormány megállapodást ír alá az olaszországi csehszlovák légió felállításáról.

Ungváron megalakult a Szociális Misszió Társulat. Elnök: Farkas Edit.1918. április A Nyikolaj Pacsuta vezette amerikai kárpátorosz szervezet memorandumot juttatott el Robert Lensinghez, az USA külügyminiszteréhez, melyben a Ruszinföldnek, valamint Galíciának és Bukovinának a majdani Csehszlovák Köztársasághoz való csatolását kérte. A memorandumot 1918. május 30-án Pacsuta Pittsburghben személyesen átadta T. G. Masaryknak is.1918. május 3.A katonaság óvatlansága következében kigyulladt és leégett a beregszászi református templom. A harang lezuhant és összetört. Az újraöntéssel az egyháztanács (Baktay) Egry Ferenc kisgejőci harangöntőt bízta meg. (Azt öntöde alapítva 1793-ban.)

A magyarországi szlovák nemzetiségi vezetők Lipótszentmiklóson szociáldemokrata népgyűlést szerveznek, amelynek Vavro Šrobár rózsahegyi orvos a vezérszónoka. A népgyűlésen szónokló V. Šrobár - az antantországokban tevékenykedő cseh emigrációs politikusok elvárásainak eleget téve - már a magyarországi szlovákság önrendelkezési kívánalmát is kinyilvánítja.

Románia Bukarestben különbékét köt a központi hatalmakkal.

Técsőn meghalt Hollósy Simon festőművész.

Robert Cecil angol külügyminiszter nyilatkozatban ismeri el a ”csehszlovák nemzet” jogát az önállóságra.

A Szlovák Nemzeti Párt elnökségének egy 25 tagból álló csoportja Turócszentmártonban titkos értekezletet tart. Ezen az értekezleten jegyzőkönyvileg rögzítik a következő szövegű bizalmas, nyilvánosságra semmiképpen sem hozható határozatot: ”Szlovák Nemzeti Párt a szlovák nemzet feltétel nélküli és maradéktalan önrendelkezési jogának álláspontjára helyezkedik, és ezen az alapon követeli a szlovák nemzet részvételét a Szlovákiából, Csehországból, Morvaországból és Sziléziából létrehozandó önálló állam megalkotásában.”

Ünnepélyes keretek közt megrendezik az olaszországi csehszlovák légió zászlóbontását.

Az Amerikai Egyesült Államok kormánya támogatólag tudomásul vette a római nemzetiségi kongresszus határozatait.

Az USA kormánya kinyilvánítja rokonszenvét a Monarchia ”elnyomott nemzetei” iránt.

T. G. Masaryk Pittsburghben nyilatkozott a csehszlovák egységről.

Az amerikai cseh és szlovák szervezetek vezetői Pittsburghban újabb közös megállapodást írnak alá Tomáš Garrique Masarykkal, a Csehszlovák Nemzeti Tanács elnökével. Az úgynevezett Pittsburghi Nyilatkozat aláírói leszögezik, hogy egyetértenek a Csehszlovák Nemzeti Tanács programjával és államjogi koncepciójával a csehek és szlovákok közös államának létrehozását illetően. E megállapodás szerint a létrehozandó állam köztársaság lesz, amelynek keretében biztosítják Szlovákia nagyfokú autonómiáját, valamint a hivatalos szlovák nyelvhasználatot.

A Monarchiából kivándorolt ukránok és ruténok közös egyesülete, a Narodna Obrana egyik vezetője, a galíciai származású P. Hatalák a Csehszlovák Nemzeti Tanácshoz címzett emlékiratot nyújt át Msaryknak, amelyben felajánlja a Monarchia ukrán, valamint rutén területeinek csatlakozását a háború után létrehozandó csehszlovák államhoz.

Az antant Legfelsőbb Haditanácsa nyilatkozatot tesz közzé, amely szerint az antanthatalmak hadicéljai között ott szerepel Csehszlovákia, Lengyelország, valamint egy egységes délszláv állam létrehozása.

Ungvár képviselő-testülete Hamuth Jánost választotta városi tanácsossá Korláth Endre helyébe, aki Ung megye tiszti alügyésze lett.

A francia kormány hivatalosan deklarálja a ”csehszlovák nemzet” jogát az önállóságra, az emigráns politikusokból álló Monarchia-ellenes Csehszlovák Nemzeti Tanácsot pedig de facto csehszlovák emigráns kormánynak ismeri el.

Franciaország, augusztus 9-én Anglia, szeptember 3-án az USA elismerte harcoló félnek az 1916.február 13-án alakult Csehszlovák Nemzeti Tanácsot.

Prágában megalakul a hazai cseh politika csúcsszervének kikiáltott Csehszlovák Nemzeti Bizottság. Elnöke Karell Kramář, alelnökei Anton Švehla és Václav Klofáč. Az említett politikai csúcsszerv már nyíltan az önálló csehszlovák állam kikiáltásának előkészítését, valamint az impériumváltás megszervezését tűzi célul maga elé.

Az amerikai Homestead-ben megalakul a Magyarororoszok Amerikai Nemzeti Tanácsa (Amerikanszka Narodna Rada Uhroruszinov), amely a magyarországi rutének egyedüli legitím képviseletének deklarálja önmagát. Elnöke N. Csopej görög katolikus pap. A Rada vezetősége mindjárt a megalakulás kimondása után úgy dönt, hogy a Narodna Obrana 1918. május 30-ai Hatalák-féle memorandumát ellensúlyozandó, új emlékiratot dolgoz ki, amelyet eljuttat Wilson amerikai elnökhöz.

Az egyesült államokbeli Homesteadben két ruszin görög katolikus szervezet egyesülésével megalakult a Ruszinok Amerikai Néptanácsa (American National Council of Ruthenians). Elnök: Nyikolaj Csopej. A tanács megbízta Gregory Zhatkovych ügyvédet, hogy foglalja össze a szervezet célkitűzéseit, amit memorandum formájában az USA elnökéhez kívánnak továbbítani. ->1918. október 21–22.

Nagy-Britannia kormánya a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto elismeri csehszlovák emigrációs kormánynak.

Az USA kormánya a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto elismeri csehszlovák emigrációs kormánynak.

A Szlovák Néppárt lapjában, a Slovenské Ľudové Noviny-ban vezércikk jelenik meg az egykori ”magyar hazafi”, Ferdinand Juriga tollából, amelyben a szerző azt szorgalmazza, hogy a magyarországi szlovákságnak is meg kell alakítania reprezentatív politikai csúcsszervét, amely ”a világ előtt” a nemzet nevében ”beszélhet és cselekedhet”.

Budapesten egy magánjellegű találkozón a Szlovák Nemzeti Párt vezetőségének egy hét főből álló csoportja megegyezik abban, hogy valamennyi szlovák politikai irányzat bevonásával létre kell hozni a Szlovák Nemzeti Tanácsot.

A Monarchia diplomáciai jegyzékben javasolja a vezető antanthatalmaknak: kezdjenek tárgyalásokat a megegyezéses békéről.

Románok, csehek, szlovákok, lengyelek, ruszinok és délszlávok közös kongresszust tartottak New Yorkban.

Az antanthatalmak elutasítják a Monarchia szeptember 14-i békejegyzékét.

Bulgária Szalonikiben fegyverszünetet köt az antanthatalmakkal.

Az angol kormány közvetlen diplomáciai kapcsolatot létesít a Csehszlovák Nemzeti Tanáccsal.

Burián István, a Monarchia külügyminisztere jegyzékben fordult az USA elnökéhez, melyben azonnali fegyverszünetet és a wilsoni pontok alapján meginduló béketárgyalásokat javasolt. (W. Wilson 1918. január 8-i kongresszusi üzenetében fogalmazta meg a békére vonatkozó 14 pontos programját. A X. pont: „Ausztria-Magyarország népei részére, amelynek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.”) Wilson 1918. október 18-án válaszolt a jegyzékre; kijelentette, hogy a 14 pont a Monarchiára már nem lehet érvényes. – 1918. október 27-én Andrássy Gyula külügyminiszter jegyzékben különbékét kért Wilson elnöktől, elismerve a cseh–szlovák és a délszláv népek jogát a függetlenségre.

Az Osztrák-Magyar Monarchia jegyzékkel fordul az USA elnökéhez, és felajánlja a fegyverszüneti tárgyalások megindítását az elnök 1918. január 8-ai, február 12-ei és szeptember 27-ei beszédeiben vázolt feltételek alapján.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kiáltványban követelte a magyarországi nemzetek önrendelkezési jogát és a demokratikus átalakulást.

Edvard Beneš bejelenti az antanthatalmak kormányainak, hogy a Csehszlovák Nemzeti Tanács elnökének, T. G. Masaryknak szeptember 26-i határozata alapján a Párizs székhellyel megalakult az Ideiglenes Csehszlovák Kormány. A kormány elnöke T. G. Masaryk.

Genfben T. G. Masaryk elnökletével megalakult a cseh emigráns kormány.

Az uralkodó kiáltványban hozza nyilvánosságra Ausztria föderatív alapon való átalakításának programját, és felszólítja a különböző nemzeti közösségeket, hogy alakítsák meg nemzeti tanácsaikat. Az uralkodói manifesztum Magyarországra nem vonatkozik.

T. G. Masaryk Pittsburghben kiadta a Csehszlovák Függetlenségi Nyilatkozatot.

Az Ideiglenes Csehszlovák Kormány nevében Masaryk nyilvánosságra hozza a ”csehszlovák nemzet” ún. Washingtoni Függetlenségi Nyilatkozatát.

A Monarchia békét kérő október 4-i jegyzékére érkező amerikai válasz kimondja, hogy az USA elnökének a békével kapcsolatos kijelentései már nem mérvadóak, mivel az amerikai kormány a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot időközben már de facto hadviselő félnek ismerte el, valamint a szerbek politikai és területi aspirációit is magáévá tette. Az amerikai válaszjegyzék világosan leszögezi, hogy tekintettel az ily módon megváltozott körülményekre az elnök ”nincs már abban a helyzetben, hogy e népek puszta autonómiáját ismerje el a béke alapjának, hanem kénytelen ragaszkodni ahhoz, hogy ők és nem ő bíráskodjanak afelett, vajon az osztrák-magyar kormány részéről minő akció fogja kielégíteni e népek aspirációit és felfogását jogaikról és mint a nemzetek családjának tagjait megillető rendeltetésükről.”

A magyar országgyűlésben Ferdinand Juriga szlovák néppárti képviselő felolvas egy keményhangú nyilatkozatot, amelyben a nevezett képviselő önrendelkezési jogot követel a magyarországi szlovákság számára.

Washingtonban W. Wilson amerikai elnök fogadta a Ruszinok Amerikai Néptanácsának küldöttségét. Tárgyalt többek között Gregory Zhatkovych ügyvéddel. ->1918. október 23.

A Ruszinok Amerikai Néptanácsa tagja lett a Közép-Európai Demokratikus Szövetségnek (Mid-European Democratic Union, elnöke: T. G. Masaryk). ->1918. október 24–26.

Budapesten gróf Károlyi Mihály Egyetem utcai palotájában megalakul a Károlyi-párti polgári radikális, valamint szociáldemokrata politikai vezetőkből álló Magyar Nemzeti Tanács.

Philadelphiában a Ruszinok Amerikai Néptanácsa nevében G. Zhatkovych aláírta a független közép-európai népek közös céljait megfogalmazó nyilatkozatot (Declaration of Common Aims of the Independent Mid-European Unions). Ugyanitt 1918. október 25–26-án Zhatkovych megbeszéléseket folytatott T. G. Masarykkal. ->1918. november 12.

A Károlyi vezette Magyar nemzeti Tanács kiáltványban hívja fel ”az összes külföldi népeket és kormányokat”, hogy azok a hivatalos kormányhatalom mellőzésével a Magyar Nemzeti Tanáccsal keressék a közvetlen kapcsolatot.

Turócszentmártonban megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága.

Gróf Andrássy Gyula, a Monarchia külügyminisztere újabb jegyzékben kéri az antanthatalmaktól a fegyverszünet azonnali megkötését. A külügyminiszter egyúttal azt is kinyilvánítja, hogy a Monarchia kész elfogadni azokat a követeléseket, amelyeket Wilson elnök a ”csehszlovákok” és a szerbek jogairól kifejezésre juttatott.

a prágai Nemzeti Bizottság (1918. július 13-án alakult) a csehszlovák állam kormányává nyilvánította magát, bejelentette a cseh tartományok elszakadását a Monarchiától, és a független cseh állam megalakulását (11/918. sz. törvény). A lépést T. G. Masaryk és E. Beneš emigrációs tevékenysége készítette elő.

A külföldi Csehszlovák Nemzeti Tanács, valamint a hazai Csehszlovák Nemzeti Bizottság küldöttségei Genfben tárgyalásokat folytatnak a csehszlovák államalapítás kérdéseiről.

Prágában hatalmas méretű háború- és Monarchia-ellenes tüntetésre kerül sor, amelynek közvetlen kiváltó oka gróf Andrássy Gyula külügyminiszter Wilsonhoz intézett október 27-i jegyzékének nyilvánosságra kerülése. A prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság - kihasználva a kedvező tömeghangulatot, valamint az Andrássy-jegyzék által előidézett bizonytalanságot - deklarálja Csehország, Morvaország és Szilézia tartományok államjogi kiváltását a Monarchiából és kikiáltja az önálló, független ”csehszlovák” államot, amelynek ”Szlovákia” is részét képezi. A függetlenségi nyilatkozat az államforma kérdésében nem foglal állást, annak meghatározását a majdan összehívandó Nemzetgyűlésre bízza. A Csehszlovák Függetlenségi Nyilatkozatot aláíró öt politikus között egy magyarországi szlováknak, a véletlenül éppen Prágában felbukkanó rózsahegyi orvosnak, Vavro Šrobárnak is helyet biztosítanak.

Károlyi Mihály gróf a Magyar Nemzeti Tanács elnökeként táriratban üdvözli a Turócszentmártonban aznap megalakuló Szlovák Nemzeti Tanácsot.

Turócszentmártonban az aznap megalakuló Szlovák Nemzeti Tanács deklarációt fogad el, amelyben követeli a magyarországi szlovákság számára az önrendelkezési jog biztosítását, valamint a csatlakozást a független csehszlovák államhoz.

Magyarországon győzött az őszirózsás forradalom. Károlyi Mihály lett a miniszterelnök (az október 23-án megalakult Magyar Nemzeti Tanács elnöke). Kormányában tárca nélküli miniszter Jászi Oszkár, akinek hatáskörébe a nemzetiségi önrendelkezési ügyek előkészítése tartozik. ->1919. január 18.– Megalakult az Ungvári Nemzeti Tanács. Elnök: Berzeviczy István, a város polgármestere. Titkár: Gáti József ügyvéd. Tagok: Flach Jakab, Guttman Sándor, Hámos Aladár, Juhász János, Kavasch Ernő, Lám Elemér, Minay István, Németh Imre, Reisman Henrik, Rozgonyi József, Spoganics József, Szabó Zoltán, Szőke Andor. Vármegyei nemzeti tanács nem jött létre, helyette néhány nap múlva az ungvári tanács egészült ki, átvéve ezzel a vármegyei jogkört is. Új tagok: Tahy Endre, Magyar Bálint, H. Kiss Géza, Nagy József, Zombory Dezső, Gulovics Tivadar, Avgusztin Volosin, Julij Hadzsega. ->1918. november 5.

Budapesten győz az ún. őszirózsás forradalom. József főherceg az uralkodótól nyert felhatalmazása alapján gróf Károlyi Mihályt nevezi ki miniszterelnökké.

Új pártok alakultak: Beregszászi Polgári Radikális Párt, elnök: Polchy István; Ungvári Polgári Radikális Párt, elnök: Reisman Henrik.

A prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottságban politikai döntés születik arról, hogy a kialakulóban lévő új csehszlovák hatalom rendelkezésére álló katonai és karhatalmi alakulatok minél előbb szállják meg az igényelt észak-magyarországi területeket, és ezáltal állítsák kész tények elé a minden bizonnyal rövidesen összehívandó békekonferenciát.

Északkelet-felvidéken győzött „a polgári demokratikus forradalom”. – A Károlyi-kormány kiáltványt tett közé a „világ népeihez”: a magyar nemzet leteszi a fegyvert, belép a Népszövetségbe, minden nemzetiségnek egyenlőséget és testvériséget hirdet, Európa védelmében betöltött múltjára hivatkozva területi sérthetetlenségért folyamodik.

Az első cseh katonai különítmény - az országhatár közelébe fekvő morvaországi Göding kisvároson átvonuló 25. kremsieri gyalogezred katonáinak egy csoportja - benyomul a Felvidékre, és megszállja Holicsot, Egbellt, Malackát, Szakolcát, majd Nagyszombatot. Ezzel elkezdődik Felső-Magyarország csehszlovák katonai elfoglalása.

Népgyűlésen Beregszász „polgársága, munkássága és katonái” csatlakoztak a Magyar Nemzeti Tanácshoz, és megszervezték a Beregszászi Nemzeti Tanácsot, melynek elnöke Holchman Károly kereskedő lett.

Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyverszüneti bizottsága a Pádua melletti Villa Giusti-ban aláírja az antant által felhatalmazott Diaz tábornokkal a fegyverszüneti szerződést, azzal a kikötéssel, hogy az csak másnap délután 15.00 órakor lép életbe. A fegyverszüneti szerződés előírja az ellenségeskedés beszüntetését, a Monarchia hadseregét pedig kötelezi arra, hogy a háború folyamán megszállt összes idegen területet ürítse ki, és vonuljon vissza a megállapított demarkációs vonal mögé. A fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonal a svájci határtól Dalmáciáig húzódott, és így az a magyar országhatárokat nem sérti, mivel az ország területét nem érinti.

(az 1918. november 3-i padovai szerződés értelmében) Magyarország számára véget ért a világháború. A szerződést a Monarchia írta alá, de teljesíteni az önálló Magyarországnak (és az önálló Ausztriának) kellett. ->1918. november 11.

A turócszenmártoni Magyar Nemzeti Tanács baráti hangvételű felhívással fordul a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, és békés együttműködésre tesz ajánlatot a nemzetiségi jogok kölcsönös tiszteletben tartása alapján.

A prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság négy főből álló ún. ideiglenes szlovák kormányt nevez ki Vavro Šrobár rózsahegyi orvos vezetésével. A négytagú ”szlovák kormány” Prágából azonnal útnak indul Magyarország felé, hogy ott valamelyik határszéli felvidéki városkában a ”magyarországi szlovákok nevében” proklamálhassa a Csehszlovák Köztársaság megalakulását. Brünnben karhatalmi segédletként egy 70 főből álló csendőrkülönítmény is csatlakozik hozzájuk Alois Hanačík csendőralezredes parancsnoksága alatt.

Eperjesen Viktor Dvorčák vezetésével megalakul a Keleti Tót Nemzeti Tanács, amelynek fő követelése az észak-keleti vármegyék ”szlovják” lakossága kulturális autonómiájának biztosítása Magyarországon belül.

A szepességi németek képviselői Késmárkon tiltakozó gyűlést tartanak, amelyen felemelik szavukat a Szepesség esetleges bekebelezése ellen a szerveződő csehszlovák államba.

Az Ungvári Nemzeti Tanácson belül megalakult a végrehajtó hatalmat gyakorló népkormány és a nemzetőrség. Kihirdették a statáriumot Ung vármegyében; a bíróság a nemzetőrség tagjaiból alakult.

A Prágából Magyarország felé vonatozó négytagú ideiglenes szlovák kormány a magyar határ átlépése előtt a morvaországi Gödingben (Hodonín) megszakítja útját, és ott egy rögtönzött értekezletet tart. A csoport tagjai itt megfogalmaznak egy kiáltványt, amelyet a felvidéki szlovákság között szándékoznak terjeszteni. Ez a gödingi kiáltvány mindjárt a szlovákság ”ezeréves elnyomásának” mítoszával kezdődik: ”Ezer évvel ezelőtt a magyarok és németek megsemmisítették a mi csehszlovák államunkat, az egykor dicső és erős nagymorva birodalmat. Ezer évig éltünk elnyomatásban, idegen nemzet rabságában. Idegenek uralkodtak felettünk” - szögezik le a kiáltvány bevezető sorai. A továbbiakban arról van szó, hogy végre elérkezett a szabadulás órája, valóra vált a legjobb szlovák hazafiak álma. A dicső csehszlovák légiók a kiáltvány megfogalmazói szerint oly hősiesen harcoltak, hogy az amerikaiak, franciák, angolok és olaszok úgymond ”csatlakoztak hozzánk”, és ezáltal sikerült legyőzni ”a mi ősellenségeinket, a magyarokat és németeket.”

A turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács visszautasítja a helyi Magyar Nemzeti Tanács együttműködésre tett felhívását. A szlovák nemzeti csúcsszerv úgymond a leghatározottabban ellenzi, hogy ”a szlovákok által lakott területeken külön helyi magyar nemzeti tanácsok alakuljanak”.

Papp Antal görög katolikus püspök kezdeményezésére Ungváron megalakult a Magyarországi Rutének Néptanácsa. Elnök: Szabó Simon. Titkár: Avgusztin Volosin. Programjuk többek között kimondta: „A magyarországi rutén nép ragaszkodik az őshaza integritásához, és tiltakozik mindazok működése ellen, akik a magyarországi rutént el akarják szakítani az anyaországtól, és veszélyeztetik Magyarország területi egységét.” ->1919. február 13.

Alois Hanačík csendőralezredes különítményének fedezete alatt megérkezik Szakolcára a négy főből álló ”szlovák kormány” Vavro Šrobár csehszlovák orientáltságú szlovák politikai vezetővel az élen. V. Šrobár a város főterén egy rögtönzött népgyűlés keretében bejelenti a csehszlovák állam megalakulását, majd mindjárt a ”szlovákság csatlakozását” is kimondja. Az ún. szakolcai szlovák kormány jogköre az első rendes csehszlovák kormány megalakulásával ér véget 1918 november 14-én.

A Szakolcára cseh karhatalmi fedezettel bevonuló Šrobár -féle szlovák kormány a helyi Királyi Katolikus Főgimnáziumot szlovák tannyelvű csehszlovák állami tanintézetté nyilvánítja.

A magyar kormány megbízásából Prágába utazik Supka Géza, és ott hivatalosan kéri a Csehszlovák Nemzeti Bizottságot a jószomszédi viszony fenntartására Magyarországgal, valamint kormánya nevében egyúttal tiltakozását jelenti be a védtelen felvidéki területek cseh megszállása ellen. Prágában azonban félreérthetetlenül Supka tudomására hozzák, hogy a Felvidékre már benyomult cseh fegyveresek visszarendeléséről szó sem lehet, sőt máris újabb csapatok kiküldése van napirenden, mivel az alakuló csehszlovák állam határait ki fogják tolni a Duna - Vác - Gyöngyös - Tokaj - Csap - Máramarossziget - Verecke vonalig.

Szolyván megalakult a Kárpáti Ruszin Néptanács. – Kőrösmezőn a település és a környező falvak lakói határozatot hoztak a Huculföld Ukrajnához csatolásáról. Megalakították a Hucul Néptanácsot (Jaszinyai [Kőrösmezei] Ukrán Néptanács). Képviselői jelen voltak az 1918. december 10-i budapesti tanácskozáson, 1918. december 18-án a máramarosszigeti tanácskozáson, ahol beválasztották őket a Máramarosi Néptanácsba. Novemberben Sztanyiszlavban megnyílt a Hucul Néptanács képviselete. ->1918. december 22.

A Vlára-szoroson és a Jablunkai-hágón keresztül újabb cseh fegyveres alakulatok lépik át a magyar határt, és bevonulnak Trencsénbe, Vágújhelyre, Illavára, Puhóba, Csacára, Zsolnára, Ruttkára és Turócszentmártonba.

Ungváron megalakul a Magyarországi Rutén Néptanács, amelynek elnökévé Szabó Simon görögkatolikus kanonokot választják meg. Az így létrehozott rutén nemzeti csúcsszerv politikai programjának első pontja kimondja: ”A magyarországi rutén nép ragaszkodik az őshaza integritásához, és tiltakozik mindazoknak a működése ellen, akik a magyarországi rutént el akarják szakítani az anyaországtól, és veszélyeztetik Magyarország területi épségét.”

A magyarországi rutén községeknek csaknem félezer képviselője Budapesten nagygyűlést tart, amelyen megvitatják és támogatásukról biztosítják a kormány által kidolgozott rutén autonómia-tervezetet. A rutén nagygyűlés résztvevői hitet tesznek Magyarország integritása mellett. A Csehszlovákiához való csatlakozás gondolata a rutén kiküldöttek részéről fel sem vetődik.

Németország a campagne-i erdőben aláírta a kapitulációt; ezzel véget ért az első világháború.

Németország aláírja a franciák által diktált fegyverszüneti megállapodást.

A magyar kormány tiltakozik a cseh fegyveres alakulatok felvidéki területfoglalásai ellen, és parancsot ad azok feltartóztatására.

A Ruszinok Amerikai Néptanácsa Scrantonban megszavazta az ősi ruszin területek – Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj, Gömör, Borsod, Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros – Csehszlovákiához való csatolását „széles jogkörű autonómiával” (Scranton resolution). ->1918. november 13.

Nagyszombat lakossága folyamatos tüntetésekkel tiltakozik városuk cseh megszállása ellen.

Gregory Zhatkovych Washingtonban átadta T. G. Masaryknak a scrantoni kongresszus jegyzőkönyvét. 1919. február 13.– Eckartsaui nyilatkozatában lemondott a trónról IV. Károly. ->1921. október 23.– Aláírták az ún. belgrádi katonai konvenciót, amelynek értelmében a Felvidéknek magyar kézen kell maradnia a békekötésig. – Az e napon kelt, november 14-én kihirdetett 37/918. sz. törvény kimondta, hogy Csehszlovákia államformája a köztársaság, valamint rendelkezett az ideiglenes alkotmány megalkotásáról.

A magyar kormány képviselője és Franchet d”Esperey francia tábornok aláírják az ún. belgrádi katonai konvenciót, amely a súlyos feltételek ellenére is biztosítja Magyarország területe nagy részének mentességét a szomszédos államok katonai inváziójától. A konvenció értelmében a Felvidék teljes területének magyar kézen kell maradnia egészen a békekötésig.

A Nagyszombatot megszállva tartó cseh fegyvereseket egy magyar katonai alakulat a város elhagyására kényszeríti.

A prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság meghozza az ún. ideiglenes alkotmányról szóló 37/1918. sz. törvényt, amely értelmében önmagát ez 236 fős testületté bővíti, és egyúttal felveszi a Nemzetgyűlés (Národní shromážd”ní) nevet. E törvény értelmében a születendő állam területén a végrehajtó hatalmat a 17 főből álló kormány gyakorolja, amelynek elnökét, valamint tagjait -- az egyes minisztereket - a Nemzetgyűlés választja meg.

Prágában megnyílt a csehszlovák Nemzetgyűlés, kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaságot, elfogadta az ideiglenes alkotmányt. Köztársasági elnök Tomáš Garrigue Masaryk. ->1918. december 21.Megalakult az első kabinet. Miniszterelnök Karel Kramбш (nemzeti demokrata). Külügyminiszter Edvard Beneš. ->1919. július 8.

K. Kramář csehszlovák miniszterelnök táviratilag tiltakozik a magyar kormánynál a magyar katonai és karhatalmi alakulatok fegyveres akciói ellen a csehek által veszélyeztetett Felvidéken. Kramář döntőnek szánt érve: ”” köztársaságunkat az antant mint szövetséges hatalmat már előzetesen elismerte (”), tehát megvan az a jogunk, hogy a rend fenntartása céljából a fontosnak tartott pontokat megszálljuk.”

A Csehszlovák Nemzeti Bizottság 36/1918., valamint a 37/1918. sz. törvényei alapján Prágában megkezdi működését az ún. forradalmi Nemzetgyűlés, amelyben egyetlen magyar vagy német képviselő sem foglal helyet. A 256 kooptált tagból álló Nemzetgyűlés aznapi első ülésén elfogadja a köztársasági államformát, T. G. Masarykot pedig államelnökké választja. Karel Kramářral az élen megalakul a Csehszlovák Köztársaság első kormánya.

G. Zhatkovych külön levélben értesítette W. Wilson amerikai elnököt és R. Lensing külügyminisztert a scrantoni döntésről. ->1918. november 12.

Kramář csehszlovák miniszterelnök diplomáciai segítséget kér a Párizsban tartózkodó Beneštől a felvidéki pozícióit újból stabilizálni látszó magyar hatalom ellen. ”Helyzetünk Szlovákiában /”/ igen kedvezőtlen” - panaszkodik Kramář miniszterelnök.

A magyar csapatok a helyi polgárőrségek segítségével bevonulnak Turócszentmártonba és Ruttkára.

Budapesten az országházban a Nemzeti Tanács bejelentette a Magyar Köztársaság megalakulását. ->1919. március 21.