Rozsnyón Krausz Zoltán és Varró István megszervezi a CSMADNÉSZ kelet-szlovákiai csoportját.

A CSMADNÉSZ aktivistái kapcsolatba lépnek Mindszenty József hercegprímással, akit tájékoztatnak a szlovákiai magyarság helyzetéről, a hatóságok magyarellenes intézkedéseiről. Az év folyamán a szervezet tagjai közül a nyugati csoportból Restály Mihály és Mészáros Gyula, a keletiből Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László keresi fel személyesen is a magyar egyházfőt.

A CSMADNÉSZ sokszorosított formában készülő illegális hírleveleket jelentet meg. A Barslédecen és Pozsonyban szerkesztett nyugat-szlovákiai terjesztésű Gyepű Hangja készítője Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula, a Rozsnyón szerkesztett közép- és kelet-szlovákiai terjesztésű Észak Szava készítője pedig Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László. Az év folyamán Felvidék címmel egy harmadik illegális magyar nyelvű lap is megjelenik.

Gyöngyösi János magyar külügyminiszter Dalibor M. Krnóhoz, a csehszlovák kormány budapesti képviselőjéhez intézett levelében javaslatot tesz a lakosságcseréről folytatott tárgyalások újrafelvételére.

Budapesten a népbíróság a zsidó lakosság deportálásában való közreműködése miatt halálra ítéli Jaross Andort, a Sztójay-kormány belügyminiszterét, az egykori Egyesült Magyar Párt országos elnökét.

Dalibor M. Krno Gyöngyösi János január 5-i levelére válaszolva üdvözli a tárgyalások újrafelvételére irányuló magyar szándékot, egyben reményét fejezi ki, hogy ez az előző tárgyalásokon előterjesztett csehszlovák javaslatok elfogadását is jelenti.

A csehszlovák kormány hozzájárulását adja az ún. reszlovakizáció megindításához.

Pozsonyban egykori szociáldemokrata politikusok Munkapárt néven újjáalakítják a szlovák szociáldemokrata pártot. Elnökévé Ivan Frličkát, tiszteletbeli elnökévé Ivan Dérert választják. A párt január 26-án felvételét kéri a Nemzeti Frontba.

A „jelenlegi Csehszlovákiában élő magyarok” képviselői Tildy Zoltán magyar miniszterelnökhöz intézett memorandumukban csalódottságukat fejezik ki a lakosságcseréről folytatott tárgyalások felújítása miatt. A memorandum szerzői a tartós és igazságos béke feltételét a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolásában jelölik meg, s elutasítanak minden olyan megoldást, amely a szlovákiai magyarságot az általa lakott terület nélkül kívánná Magyarországra telepíteni.

A magyar kormány az amerikai, brit és szovjet kormányhoz intézett jegyzékében az első világháború utáni békekötéseknél elkövetett hibák elkerülése érdekében egy szakértőkből álló bizottság kiküldését kéri „a magyar kérdés igazságos és általános megnyugvást hozó rendezésének előkészítésére”, a magyar békeszerződéssel kapcsolatos politikai, gazdasági és területi kérdések megvizsgálására.

A szlovákiai református egyház Szervező Bizottsága Kalvínske hlasy címmel szlovák nyelvű havilap kiadásába kezd. Első száma Magyarizsépen, következő számai már Kassán jelennek meg.

Prágában kicserélik a megerősítő okiratokat, ezzel hivatalosan is életbe lép a Kárpátalja Szovjetuniónak való átadását kimondó csehszlovák-szovjet szerződés.

A magyar kormány újabb jegyzékkel fordul az amerikai, brit és szovjet kormányhoz a béketárgyalások előkészítésével kapcsolatban, amelyben reményét fejezi ki, hogy a békekötés nem a bosszúállás szellemében fog történni, mivel hosszú távon csak az igazságra épülő méltányos rendezés teremthet békés légkört. A jegyzék szerint a délkelet-európai rendezés egyik alapelvének „a nemzetiségi és területi kérdés összhangba hozatalának” kellene lennie.

Az SZTH felkéri a Megbízottak Testületét, hogy a lakosságcsere sikeres lebonyolítása érdekében rendelje el a magyar és német lakosság összeírását. Az SZTH szerint az összeírás adatait fel lehet majd használni a béketárgyalásokon, az ezzel párhuzamosan zajló vagyonösszeírás pedig elősegíti a belső telepítés lebonyolítását.

Prágában újabb tárgyalásokra kerül sor Vladimír Clementis és Gyöngyösi János között a csehszlovák-magyar lakosságcseréről, amelyen a magyar küldöttség -fenntartásai ellenére - elfogadja a csehszlovák fél által javasolt lakosságcsereegyezményt, mégpedig azzal a korábban ellenzett csehszlovák feltétellel együtt, hogy a csehszlovák kormány kapjon szabad kezet a kitelepítendő magyarok kiválasztására. A csehszlovák fél csupán arra vállal kötelezettséget, hogy a kitelepítendők kiválasztásánál figyelemmel lesz arra, hogy az reprezentálja a magyar kisebbség társadalmi összetételét. A magyar küldöttség ugyanakkor továbbra sem hajlandó tárgyalni a lakosságcsere és a tervbe vett reszlovakizáció után - Clementis közlése szerint - Csehszlovákiában maradó 150-200 ezer magyar egyoldalú átvételéről.

Az amerikai kormány az 1945. november 20-i magyar jegyzékre válaszolva leszögezi, hogy nem tartja megvalósíthatónak nemzetközi bizottság létrehozását sem a magyar-csehszlovák kisebbségi probléma, sem a lakosságcsere ellenőrzése céljából, s nem támogatja a magyarlakta szlovákiai területek nemzetközi ellenőrzés alá helyezését sem. Elismer és támogatni fog ugyanakkor minden olyan „emberséges” megoldást, amelyben a magyar és a csehszlovák kormány kölcsönösen megegyezik.

A Megbízottak Testülete a lakosságcserével kapcsolatos feladatok elvégzésére létrehozza a Csehszlovák Áttelepítési Bizottságot, határozatot hoz a magyar és német lakosság összeírásáról, egyúttal megbízza a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki a reszlovakizáció fő irányelveit.

Az SZTH a járási nemzeti bizottságokhoz és közigazgatási bizottságokhoz intézett körlevelében elrendeli a szlovákiai magyar és német lakosság összeírását. Az összeírtaknak az összeírási íveken személyi adataikon kívül fel kell tüntetniük többek között mezőgazdasági vagyonukat, felszerelésüket, közlekedési eszközeiket, ingó és ingatlan vagyonukat, bankbetétjeik, részvényeik és értékpapírjaik értékét, a családi érintkezésben használt nyelvet és az előző népszámlálásokon bevallott nemzetiségüket.

A csehszlovák kormány jóváhagyja a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság létrehozását, s elnökévé Daniel Okálit nevezi ki.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 28/1946. számmal törvényt fogad el az állandó választói névjegyzékekről, amely kimondja, hogy a választói jog gyakorlásának előfeltétele az állandó választói névjegyzékbe való felvétel, ebbe azonban csak cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok vehetők fel. Ezzel elveszítik választójogukat a csehszlovák állampolgárságuktól meg nem fosztott németek és magyarok is.

Ján Čech, az SZTH elnöke és Daniel Okáli, a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság elnöke tájékoztatja az SZLKP KB Titkárságát a lakosságcsere előkészületeiről. Okáli bejelentése szerint a Belügyi Megbízotti Hivatal 50 ezer magyar vád alá helyezését tervezi, hogy ezeket háborús bűnösség címén egyoldalúan át lehessen telepíteni Magyarországra. A Titkárság határozatban mondja ki, hogy a lakosságcsere során elsősorban a szlovákiai magyarság vagyonosabb rétegeit kell kitelepíteni, a lakosságcserét kísérő propaganda során pedig a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének kérdését össze kell kapcsolni a magyarországi németek kitelepítésének kérdésével.

„Felvidéki magyarok” memorandummal fordulnak Gyöngyösi János külügyminiszterhez, amelyben ismét az etnikai határokkal megegyező határok kialakításában jelölik meg a tartós és igazságos béke alapfeltételét. A memorandum szerint Magyarországnak még a „jószomszédi viszony” érdekében sem szabad lemondania az egy tömbben élő magyarokról.

A Megbízottak Testülete kiadja 37/1946. sz. végrehajtási utasítását „azon németek és magyarok foglalkoztatásáról, akik a köztársasági elnök 33/1945. sz. alkotmánydekrétuma értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat”. A végrehajtási utasítás szerint az állampolgárságuktól megfosztott németeket és magyarokat a külföldiek foglalkoztatásáról szóló törvények alapján sem szabad alkalmazni, hanem általános munkakötelezettségnek vannak alávetve a 88/1945. sz. dekrétum alapján.

Budapesten Vladimír Clementis külügyi államtitkár és Gyöngyösi János külügyminiszter aláírják a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek V. cikke felhatalmazza a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi magyar nemzetiségű személyt telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák (és cseh) önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény VI. cikke biztosítja az áttelepülőket, hogy minden ingóságukat magukkal vihetik, VII. cikke értelmében viszont ingatlan vagyonuk kártérítés ellenében átszáll arra az államra, amelyet elhagynak, VIII. cikkében pedig a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy paritáson felül átveszi a szlovák népbíróságok által az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján háborús bűnösnek minősített magyarokat is. A X. cikk az egyezmény végrehajtásának megkönnyítése céljából 2 csehszlovák és 2 magyar tagból álló vegyes bizottság létrehozását írja elő. Az egyezményhez csatolt függelék úgy intézkedik, hogy az áttelepülők számába be kell tudni a már korábban áttelepülteket is. Az egyezményhez mellékelt jegyzőkönyven a csehszlovák kormány ígéretet tesz arra, hogy a magyar kisebbség kérdésének végleges rendezéséig felfüggeszti a vagyonelkobzásokat, az elbocsátott magyar közalkalmazottak számára szociális segélyt folyósít, s kötelezettséget vállal az 1945. október 25-i kormányhatározat „pontos betartására”. Mindkét fél rögzíti, hogy a csehszlovákiai magyarság kérdése az egyezmény aláírása ellenére megoldásra vár, s amennyiben a két kormány ezt nem tudná rendezni, jogukban áll a békekonferenciához fordulni. A lakosságcsere-egyezmény aláírását követő találkozón Vladimír Clementis felszólítja a magyar koalíciós pártok vezetőit egy újabb egyezmény aláírására a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú átvételéről. Clementis szerint a Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogokra nem számíthatnak, sőt a csehszlovák kormány az egy tömbben élő magyar lakosságot szét fogja telepíti az ország különböző területeire. A jelenlevő magyar politikusok (Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre és Veres Péter) egyöntetűen visszautasítják a teljes magyar lakosság átvételére vonatkozó csehszlovák követelést. (Clementis szóban előadott javaslatát Gyöngyösihez intézett levelében is megismétli, amelyben ráadásul anyagi támogatást is kilátásba helyez arra az esetre, ha Magyarország vállalná a teljes szlovákiai magyar lakosság átvételét.)

A budapesti Valóság című folyóirat Posoniensis álnév alatt közli Peéry Rezső Hét sovány esztendo gazdag termése. A szlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai (1938-1945) című tanulmányát. Erre az időszakra tehető Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című, kéziratban maradt memorandumának elkészülte is.

A csehszlovákiai magyarság képviselői Gyöngyösi János külügyminiszterhez, a magyar kormányhoz és parlamenthez intézett memorandumukban foglalják össze a lakosságcsere-egyezménnyel kapcsolatos kifogásaikat. A memorandum sérelmesnek minősíti már azt is, hogy a felvidéki magyarság sorsáról annak megkérdezése nélkül döntöttek, s kilátásba helyezi, hogy amennyiben a magyar kormány nem tudja megvédeni a magyar kisebbség érdekeit, az az ENSZ-hez fordul védelemért.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az SZNT 15 demokrata párti képviselője Andrej Cvinček nyitrai kanonok vezetésével megalakítja a Keresztény-republikánus Pártot. A párt március 5-én felvételét kéri a Nemzeti Frontba.

Megkezdi magyarországi tevékenységét a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, amely a lakosságcsere-egyezményben jogot szerzett arra, hogy 6 héten keresztül szabadon propagálhassa a magyarországi szlovákok között a Csehszlovákiába való áttelepülés gondolatát. Munkatársai a toborzás folyamán 133 magyarországi községben 277 népgyűlést szerveznek, a budapesti rádióban 154 óra műsoridőben 266 adást sugároznak, szétosztanak 118 100 plakátot, 790 ezer újságpéldányt, 46 335 könyvet, 490 ezer brosúrát és 540 ezer röplapot. A toborzásban a bizottság munkatársain kívül részt vesz csaknem az egész szlovák politikai vezetés, a kulturális, egyházi és közélet számos jelentős képviselője, többek között Viliam Široký miniszterelnök-helyettes, Jozef Lettrich, az SZNT elnöke, Karol Šmidke, a Megbízottak Testülete elnöke, Gustáv Husák, Ladislav Novomeský és Martin Kvetko megbízottak, valamint Štefan Osuský evangélikus püspök.

František Komzala szociálisügyi megbízott 751/1946. sz. hirdetményével közzéteszi a Megbízottak Testületének a háborús károsultaknak nyújtandó előlegről rendelkező irányelveit, amelyek szerint az előleg megítélésének feltétele a csehszlovák állampolgárság, valamint a „nemzeti és politikai megbízhatóság”. A Nemzeti Front az újonnan alakult szlovák pártok felvételi kérelméről tárgyalva jóváhagyja a Munkapárt felvételi kérelmét, a Keresztény-republikánus Párt felvételét azonban a kommunisták nyomására a párt nevének megváltoztatásához köti.

Magyarországon 15 évi kényszermunkára ítélik Ferber Viktort, a nyilas kormány pozsonyi kultúrattaséját és követségi első titkárát, akinek többek között egy szlovákiai magyar nyilas párt megszervezése volt a feladata.

Ján Čech, az SZTH elnöke az SZNT Elnöksége előtt számol be a lakosságcsere keretében kitelepítendő magyarok kiválasztásának előkészületeiről. Čech szerint mintegy 100-120 ezer magyarországi szlovák jelentkezésével lehet számolni, tehát ugyanennyi szlovákiai magyart, a háborús bűnösökkel együtt mintegy 180 ezret lehet áttelepíteni Magyarországra. A kitelepítendők kiválasztásánál elsősorban a vagyoni, politikai, területi és etnikai kritériumokat fogják figyelembe venni úgy, hogy a kitelepítések által három vagy négy részre darabolják a magyar nyelvterületet. A magyar kormány a csehszlovák kormányhoz intézett jegyzékében tiltakozik a magyar lakosság folyamatban levő öszszeírása ellen, s kér felvilágosítást az összeírás okairól.

A brit kormány az 1945. november 20-i magyar jegyzékre válaszolva - az amerikai kormányhoz hasonlóan - kijelenti, hogy nem kíván részt venni semmilyen, a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetét vizsgáló vagy a lakosságcserét ellenőrző bizottságban. A brit jegyzék azt is leszögezi, hogy nem hajlandó Csehszlovákiát bármely, Magyarország javára történő határkiigazítás elfogadására rábírni, de elismerne bármilyen olyan módosítást, amelyben a két ország egymás között megegyezne.

A magyar kormány nyilatkozatban tiltakozik a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság lakosságcsere-egyezményt sértő propagandamódszerei ellen. A kormánynyilatkozat szerint az önként távozni óhajtó szlovákok útjába semmi akadály nem gördíthető, a magyar kormány azonban senkit nem kényszerít távozásra, a szülőföldjén maradó szlovákok számára pedig biztosítja a teljes jogvédelmet. (A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság sok helyütt Magyarország súlyos gazdasági helyzetére és Csehszlovákiának a háború győztesei közé tartozására hivatkozva igyekszik áttelepülésre bírni a szlovákokat, széles körben terjesztve azt a rémhírt is, hogy az önként nem jelentkezőket a magyar kormány erőszakkal telepíti majd át Csehszlovákiába.)

A „csehszlovákiai magyarok” a Nagy Ferenc magyar miniszterelnökhöz és Varga Bélához, a magyar Nemzetgyűlés elnökéhez eljuttatott emlékiratban tiltakoznak a lakosságcsere-egyezmény megkötése ellen. Az emlékirat különösen az egyezménynek az ún. háborús bűnösök kvótán felüli áttelepítését lehetővé tévő VIII. cikkét sérelmezi, mivel ez a magyarok elleni perek sorozatát fogja eredményezni, ezért arra kéri a Nemzetgyűlést, hogy ne ratifikálja az egyezményt, hanem kössön Csehszlovákiával egy új és elfogadható szerződést.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés az 57/1946. sz. alkotmánytörvénnyel törvényerőre emeli Edvard Beneš elnöki dekrétumait és alkotmánydekrétumait, mégpedig az eredeti hatállyal.

Prágában tartja a háború utáni első, összességében VIII. kongresszusát Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a párt legfőbb feladataként a nemzeti és demokratikus forradalom következetes véghezvitelét, valamint a népi demokrácia megszilárdítását jelöli meg. A párt elnökévé ismét Klement Gottwaldot, főtitkárává Rudolf Slánskýt választják.

A kommunista párt magyar funkcionáriusai által Érsekújvárba összehívott „délszlovákiai antifasiszta magyarság tanácskozásának” részvevői 12 pontban fogalmazzák meg sérelmeiket. Az ún. Szlovákiai Magyar Antifasiszták Bizottsága nevében Fábry József, Kugler János, Major Sándor és Szalay István által aláírt emlékirat tiltakozik többek között a magyaroknak a pártból és a tömegszervezetekből való kizárása, a magyar nyelvhasználat, a sajtó és irodalom tiltása, a magyar iskolák bezárása, a gyermeknevelési segély és nyugdíj megvonása, a magyar magán-, köz- és állami alkalmazottak elbocsátása s a magyaroknak a földosztásból való kizárása ellen.

Václav Nosek belügyminiszter a lakosságcsere-egyezményre hivatkozva felfüggeszti a magyar nemzetiségű természetes személyek vagyonának a 108/1945. sz. elnöki dekrétum által elrendelt elkobzását. A DP vezetése egyezményt ír alá a párt katolikus szárnyának képviselőivel, amely értelmében a párt felvállalja a katolikus egyház érdekeinek képviseletét, amiért cserébe a katolikus szárny lemond pártalapítási szándékáról, a katolikus egyház pedig a választások során a párt támogatására szólítja fel a katolikus választókat. A párt vezetése a megállapodást április 5-én hagyja jóvá, így az „áprilisi egyezmény” néven válik ismertté.

A Keresztény-republikánus Pártot - nevének módosítása után - Szabadságpárt néven felveszik a Nemzeti Frontba.

A csehszlovák kormány - az időközben az ENSZ főtitkárhelyettesévé választott Dalibor M. Krno útján - három: a pozsonyi hídfő kiszélesítésére, 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére, valamint a Magyarországgal szembeni csehszlovák gazdasági követelésekre vonatkozó jegyzéket juttat el a brit kormányhoz. A kormány, miközben azt igényli, hogy Magyarország a trianoni határt „jogosnak, véglegesnek és megváltoztathatatlannak” ismerje el, Pozsonytól délre öt dunántúli község (Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Rajka és Bezenye) Csehszlovákiához csatolását követeli, amit Pozsony városfejlesztési terveivel és a magyar tüzérség esetleges támadása elleni védekezéssel magyaráz. A magyar kisebbség eltávolításának szándékát azzal indokolja, hogy „ellenséges és idegen elem”, amely veszélyt jelent az országra, s reményét fejezi ki, hogy a békeszerződés kötelezni fogja Magyarországot a 3 hónapon belüli átvételükre, ellenkező esetben kitelepítésüket Csehszlovákia egyoldalúan is végrehajtja. (A három jegyzéket április 10-én a nagyhatalmak londoni külügyminiszterhelyettesi értekezletéhez is eljuttatják.)

A református egyház Szervező Bizottsága kassai ülésén egyetértését fejezi ki a magyar lakosság kitelepítésével, ill. a csehszlovák-magyar lakosságcserével, felkéri ugyanakkor az SZNT-t, hogy a kitelepítendő magyarok kiválasztásánál ne legyen mérvadó vallási hovatartozásuk, mivel a református vallásúak nem feltétlenül magyar nemzetiségűek is.

Prágában Vladimír Clementis külügyi államtitkár és Erőss János miniszterelnökségi államtitkár aláírja a csehszlovák-magyar jóvátételi egyezményt, amely szerint Magyarország a magyar fegyverszüneti egyezmény értelmében teljesítendő jóvátételi szállítások keretén belül 1951. január 20-ig 30 millió amerikai dollár értékben gépfelszerelést, hajókat, mezőgazdasági cikkeket és egyéb árut szállít Csehszlovákiának.

Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével magyar kormányküldöttség látogat Moszkvába. A delegáció fő célja kedvezőbb feltételek teremtése a magyar békecélok számára, a Csehszlovákiát érintő kérdésekben azonban sem J. V. Sztálintól, sem V. M. Molotovtól nem kapja meg a remélt támogatást.

A csehszlovák kormány és az SZNT képviselői tárgyalásokat folytatnak Prágában a két szerv közötti viszony újrarendezéséről. Az április 11-én aláírt ún. második prágai egyezmény ismét megerősíti a törvényhozói jogkör megosztását, ugyanakkor az SZNT jogköreit korlátozva beavatkozási jogot biztosít a kormány számára.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 65/1946. számmal alkotmánytörvényt fogad el az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről, amely szerint az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog, valamint az arányos képviseleti elv alapján megválasztandó Alkotmányozó Nemzetgyűlés feladta lesz, hogy új alkotmányt adjon a Csehszlovák Köztársaságnak. Választójoggal azonban kizárólag a cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok rendelkeznek, parlamenti képviselővé pedig szintén csupán cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok választhatóak. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a cseh országrészekben hatályos 83/1946. számú törvényével megszünteti a munka- és tanulói viszonyát mindazoknak a németeknek és magyaroknak, akik a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat. Budapesten kivégzik a népbíróság által háborús bűnösként halálra ítélt Jaross Andort.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ratifikálja a csehszlovák-magyar lakosságcsereegyezményt, s elfogadja a 74/1946. sz. alkotmánytörvényt a külföldről, különösen Magyarországról hazatelepülő szlovákok állampolgárságáról, valamint a 75/1946. sz. törvényt jogi és gazdasági kedvezményezettségükről.

Érsekújvárott a járási nemzeti bizottság arra hivatkozva, hogy a város lakosságának 80%-a szlovák nemzetiségű, betiltja a magyar nyelvű húsvéti körmenetet, s a templomokban is korlátozza a magyar nyelvű istentiszteleteket.

Prágában tartja I. kongresszusát a cseh és a szlovák szakszervezetek egyesülésével létrejövő Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom. A Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökévé a kommunista Antonín Zápotockýt választják.

A magyar Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának Magyarország békecéljaival foglalkozó ülésén Gyöngyösi János külügyminiszter bejelenti, hogy Magyarországnak Csehszlovákiával szemben nincsenek területi követelései, de ragaszkodik ahhoz, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogokat kapjanak. Ha azonban Csehszlovákia továbbra is szorgalmazni fogja a teljes magyar lakosság kitelepítését, Magyarország kénytelen lesz területi igényeket támasztani Csehszlovákiával szemben. Gyöngyösi János külügyminiszter Vladimír Clementis külügyi államtitkár február 27-i levelére adott válaszlevelében Magyarország számára elfogadhatatlannak minősíti a teljes szlovákiai magyar lakosság átvételének igényét; ezzel szemben a magyarellenes intézkedések hatályon kívül helyezését és az ENSZ alapokmányában biztosított emberi jogok visszaadását kéri a csehszlovák kormánytól.

Párizsban megkezdődik a Külügyminiszterek Tanácsának a Magyarországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötendő békeszerződések feltételeinek véglegesítésével foglalkozó értekezlete. A csehszlovák kormány - miután a brit kormány azokat elutasította, a londoni külügyminiszter-helyettesi értekezlet pedig érdemben nem foglalkozott velük - a külügyminiszteri értekezlet elé terjeszti a háború előtti csehszlovák-magyar határ visszaállítására, a pozsonyi hídfő kiszélesítésére s a lakosságcsere és a reszlovakizáció után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú kitelepítésének jóváhagyására vonatkozó április 3-i követeléseit azzal, hogy foglalják bele azokat a Magyarországgal kötendő békeszerződésbe. Az SZNT lakóvédelemről szóló 54/1946. sz. rendelete korlátozza a felmondás lehetőségét, nem védi viszont azokat a magyarokat és németeket, akik a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum alapján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, valamint azokat, akiket az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján elítéltek.

Komáromban a magyar lakosság kitelepítését követelő, több napig tartó tüntetéssorozat az egykori Jókai Egyesület székháza előtt álló Jókai-szobor eltávolításába torkollik. Az eset miatt a komáromi magyar munkásság másnap tüntetőleg távol marad a május 1-jei ünnepségekről.

Stószon Fábry Zoltán befejezi a magyarság kollektív bűnösségének vádja ellen tiltakozó A vádlott megszólal című memorandumát, amelyet megküld több cseh és szlovák vezető politikus és értelmiségi, többek között Jan Masaryk külügyminiszter, Vladimír Clementis külügyi államtitkár, Gustáv Husák közlekedés- és közmunkaügyi megbízott, Jozef Lettrich, az SZNT elnöke, Ladislav Novomeský oktatás- és népművelésügyi megbízott, valamint Peter Jilemnický és Emil Boleslav Lukáč szlovák költők címére.

Az SZTH elkészíti a lakosságcsere eszmei tervvázlatát, amely szerint mintegy 100 000 magyarországi szlovák jelentkezésével lehet számolni, így ennek megfelelően a paritásos csere keretében Csehszlovákiából is ugyanennyi magyart telepítenének ki, elsősorban a Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Ógyallai, Párkányi, Zselizi, Lévai, Ipolysági, Feledi, Tornaljai, Szepsi, Királyhelmeci és Nagykaposi járásból.

A magyar kormány a Külügyminiszterek Tanácsához való továbbítás céljából jegyzékben tájékoztatja a nagyhatalmak budapesti képviselőit a Magyarország és Csehszlovákia közötti vitás nemzetiségi kérdésről, valamint a magyar-csehszlovák tárgyalások eredményeiről. Egyúttal felkéri őket, hogy a békeszerződésben nemzetközi garanciákkal ellátott kisebbségvédelmi rendelkezésekkel biztosítsák a csehszlovákiai magyarság részére az ENSZ alapokmányában foglalt emberi jogokat, s érjék el a csehszlovák kormánynál, hogy adja vissza a magyarok állampolgárságát, munkáltatói és munkavállalói szabadságát, tegye lehetővé számukra kulturális intézmények, politikai pártok és szakszervezet alakítását, valamint a szabad gazdasági szervezkedést.

A Párizsban ülésező Külügyminiszterek Tanácsa nyilvánosságra hozza határozatát, amelyben Magyarország 1937. december 31-i államhatárainak visszaállításátjavasolja, magyar-csehszlovák viszonylatban azonban kilátásba helyezi a beterjesztett csehszlovák követelés és az esetleges magyar ellenkövetelés mérlegelését.

A magyar kormány újabb jegyzékkel fordul a nagyhatalmakhoz, amelyben az ENSZ alapokmányára hivatkozva megfogalmazza a kisebbségek védelmének a békeszerződésbe való belefoglalásának, a kisebbségellenes törvények hatályon kívül helyezésének, az új határok megvonása után fennmaradó kisebbségek számára autonómia biztosításának, ill. az autonómiák és a kisebbségi jogok nemzetközi ellenőrzésének igényét. Az otthonukból elüldözött magyarok számára ezen kívül a lakóhelyükre való visszatérés lehetőségét és részleges kártérítést kér. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elfogadja a 115/1946. sz. ún. amnesztiatörvényt, amely szerint a csehek és szlovákok szabadságának visszanyeréséért, valamint a megszállók és segítőtársaik elleni harcban 1938. szeptember 30-a és 1945. október 28-a között elkövetett cselekmények akkor sem minősülnek törvényellenesnek, ha az érvényes jogszabályok szerint egyébként büntetendők lennének. Ján Púll ipar- és kereskedelemügyi megbízott 1104/1946. sz. hirdetményével ún. nemzeti gondnokok felügyelete alá helyezi az „államilag megbízhatatlan”, tehát többek között a német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonában levő szabadalmakat.

A magyar kormány szóbeli jegyzékben tiltakozik a csehszlovák kormánynál a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság propagandamódszerei ellen, mindenekelőtt azon állítása ellen, hogy az áttelepülni nem szándékozó szlovákokat a magyar kormány néhány kilogrammos csomaggal fogja kitelepíteni az országból.

Az SZNT 62/1946. sz. rendeletével megfosztja hivataluktól többek között a német és magyar nemzetiségű közjegyzőket, 64/1946. sz. rendeletével pedig oly értelemben módosítja a németek, magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról szóló korábbi rendeletét, hogy nem korlátozza 50 hektárban a magyaroktól elkobzandó földterület nagyságát, hanem összes mezőgazdasági ingatlanuk elkobzásáról rendelkezik. A magyar Nemzetgyűlés többnapos heves vitát követően ratifikálja a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt.

Prágában kicserélik a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény megerősítő okmányait, amivel az egyezmény hivatalosan is életbe lép.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 128/1945. számú ún. restitúciós törvényével érvénytelennek nyilvánít minden vagyonjogi ügyletet, ha azt 1938. szeptember 29. után „a megszállás, nemzeti, faji vagy politikai üldöztetés kényszere alatt hajtották végre”, a restitúciós igénnyel rendelkezők köréből azonban kizárja az „államilag megbízhatatlan”, vagyis többek között a német és magyar nemzetiségű személyeket.

A magyar kormány a csehszlovák kormányhoz intézett újabb jegyzékében 21 pontban sorolja fel a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság toborzóakciója során elkövetett egyezményszegéseket. A magyar jegyzék különösen azt sérelmezi, hogy a bizottság nem szlovák nemzetiségűeket is igyekszik rábírni a Csehszlovákiába való áttelepülésre.

František Dastych tábornok, a csehszlovák kormány budapesti képviselője a magyar kormányhoz intézett jegyzékében a toborzóakció akadályozásával és a lakosságcsere-egyezmény szabotálásával vádolja meg Magyarországot. A csehszlovák sérelmek felsorolását követően többek között arra szólítja fel a magyar kormányt, hogy engedélyezze az áttelepülni szándékozók jelentkezési határidejének meghosszabbítását s a már jelentkezettek azonnali áttelepítését, ellenkező esetben „ellenintézkedéseket” helyez kilátásba.

Parlamenti választásokat tartanak Csehszlovákiában, amelyeken azonban a választójogától megfosztott magyar és német lakosság nem vehet részt. A cseh országrészekben a szavazatok 40,2%-ának megszerzésével a kommunisták, Szlovákiában 61,4%-kal a demokraták győznek. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben - amelynek 300 tagja közül 231-et választanak Cseh- és Morvaországban, 69-et Szlovákiában - a két kommunista párt összesen 114 (a CSKP 93, az SZLKP 21), a CSNSZP 55, a Csehszlovák Néppárt 46, a DP 43, a CSSZDP 37, a Szabadságpárt 3, a Munkapárt 2 képviselői mandátumot szerez. A megválasztott képviselők közül 231 cseh, 65 szlovák, 2 orosz, l-l pedig lengyel, ill. ukrán nemzetiségű.

Lejár a Csehszlovákiába áttelepülni szándékozó magyarországi szlovákok (és csehek) jelentkezésének összegyűjtésére a lakosságcsere-egyezmény által biztosított 3 hónapos határidő. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottságnak eddig az időpontig 90 090 személy jelentkezését sikerül összegyűjtenie. A csehszlovák kormány rendkívüli ülésén a kommunista kormánytagok részéről éles támadás éri a DP-t. A pártot a Tiso-féle rezsim híveivel, az ún. ludákokkal kötött paktummal, szeparatizmussal és csehszlovák-ellenességgel vádolva követelik a központi és a szlovák nemzeti szervek közötti viszony újraszabályozását, valamint a kormány jogköreinek növelését.

A Megbízottak Testülete kiadja 82/1946. sz. végrehajtási utasítását az SZNT rendeletei alapján elkobzott mezőgazdasági vagyon állandó alkalmazottainak kártérítéséről. A végrehajtási utasítás szerint kártérítés csak szlovák, cseh vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgároknak jár.

Gyöngyösi János magyar külügyminiszter a május 20-i csehszlovák jegyzékre adott válaszában visszautasítja a szerződésszegés vádját és a csehszlovák fél által megfogalmazott követeléseket. A magyar válaszjegyzék ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a csehszlovák kormány továbbra is diszkriminatív intézkedéseket foganatosít a magyar kisebbséggel szemben, ezért sürgeti a magyarság üldözésének megszüntetését, a károsultak kártalanítását, az Atlanti Charta és az ENSZ alapokmányának tiszteletben tartását.

A lakosságcserét felügyelő csehszlovák-magyar vegyes bizottság Budapesten meghozza 1. sz. véghatározatát, amely szerint a magyar kormány hozzájárul ahhoz, hogy 141 magyarországi szlovák bányászcsalád még a lakosságcsere általános végrehajtása előtt áttelepülhessen Csehszlovákiába. Az érintettek áttelepülésére június 11-14. között kerül sor.

Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével magyar kormányküldöttség indul Washingtonba, Londonba, majd Párizsba, hogy a nyugati nagyhatalmak támogatását kérje Magyarország békecéljai számára. A június 25-ig tartó úton az amerikai, brit és francia diplomácia nem vállal kötelezettséget sem a Romániával szembeni magyar területi igények, sem a Csehszlovákiával szembeni kisebbségvédelmi békecélok támogatására, s a vitás kérdések megoldására a szomszédokkal való közvetlen tárgyalásokat szorgalmazza. A magyar kormány jegyzék kíséretében memorandummal fordul a nagyhatalmak külügyminisztereihez, amelyben a nemzeti kisebbségek ENSZ által szavatolt védelmét célzó rendelkezések beiktatását kéri a békeszerződésekbe.

A csehszlovák kormány átnyújtja a magyar kormánynak azoknak a magyarországi szlovák vagy szlovák származású személyeknek a névsorát, akik a lakosságcsere keretében át kívánnak települni Csehszlovákiába. A jegyzék 92 390 jelentkező nevét tartalmazza.

Július Viktory belügyi megbízott kiadja 20 000/I-IV/1-1946. sz. reszlovakizációs hirdetményét, amellyel hivatalosan is útjára indítja a reszlovakizációt. A hirdetmény értelmében a reszlovakizáció keretén belül szlovák nemzetiségűnek jelentkezhetnek azok, akik már az 1930. évi népszámlálás során is szlovák, cseh vagy más szláv nemzetiségűnek vallották magukat, ill. azok, akik szlovák, cseh vagy más szláv származásúak. A sajtó, a hatóságok és az akció propagálásába tevékenyen bekapcsolódó Szlovák Liga az állampolgárság visszaadásának és a vagyonelkobzás alóli mentesülés ígérete mellett általában a kitelepítéssel fenyegetőzve igyekeznek jelentkezésre bírni a magyarokat. Ezzel szemben számos magyarlakta településen illegálisan terjesztett röplapok szólítják fel a magyarságot a reszlovakizáció elutasítására.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alakuló ülésén a baloldali pártok közös jelöltjét, a kommunista Antonín Zápotockýt választják meg a testület elnökévé.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés egyhangúlag újra Edvard Benešt választja meg köztársasági elnökké, aki a kommunisták választási győzelmének megfelelően Klement Gottwaldot, a CSKP elnökét bízza meg kormányalakítással.

Pozsonyban a reszlovakizáció irányítása és végrehajtása céljából megalakul a Központi Reszlovakizációs Bizottság. A Belügyi Megbízotti Hivatal által június 26-án kinevezett elnöke Mikuláš Huba. A csehszlovák kormány ülésén felmerül a reszlovakizáltak cseh- és morvaországi áttelepítésének lehetősége. Az áttelepítendők számát 50 ezerben jelölik meg.

Moszkvában kihirdetik az 1945 júniusában a Szovjetunióba hurcolt pozsonyi magyarok koncepciós perében hozott ítéleteket. Esterházy Jánost, Neumann Tibort és Csáky Mihályt tíz, Teszár Bélát, Böjtös Józsefet, Jabloniczky Jánost, Birnbaum Frigyest és Párkány Lajost nyolc, Vircsik Károlyt és Szüllő Sándort ötévi munkatáborra ítélik. A magyar Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának béke-előkészítő albizottsága véglegesíti a békekonferencia elé terjesztendő magyar béketervezet szövegét. Ez konkrét területi igényt csupán Romániával szemben fogalmaz meg, Csehszlovákiával kapcsolatban azonban kijelenti, hogy amennyiben „nem hajlandó elismerni a magyar kisebbség jogi status quóját, nem ragaszkodhat a területi status quóhoz sem”. Ravasz László dunamelléki református püspök a református egyetemes konvent nevében levélben kéri fel az Egyházak Világtanácsát: a csehszlovák protestáns egyházakon keresztül hasson oda, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiaban maradó magyar protestánsok egyházközségeit ne töressék szét, s hogy templomaikban használhassák anyanyelvüket.

A lakosságcsere-egyezményben biztosított egy hónapos póthatáridő lejártával Csehszlovákia 97 610 nevet tartalmazó új jegyzéket nyújt át Magyarországnak a Csehszlovákiába áttelepülni szándékozók listájával. A későbbi visszajelentkezések, ill. a névjegyzék pontosítása után az áttelepülni szándékozó szlovákok száma csehszlovák adatok szerint 95 421-re, magyar adatok szerint 95 724-re módosul. A Nemzeti Front cseh és szlovák pártjai, a kommunisták kezdeményezésére hosszas tárgyalásokat követően megkötik a központi és a szlovák nemzeti szervek közötti viszonyt újraszabályozó ún. harmadik prágai egyezményt, amely az SZNT jogköreit erősen korlátozva messzemenő ellenőrzési és befolyásolási lehetőséget biztosít a csehszlovák kormány számára. A kormányra bízza az SZNT határozati javaslatainak ellenőrzését, országos jellegű ügyekben pedig a Megbízottak Testületét alárendeli a kormánynak. A megbízottak gyakorlatilag a miniszterek végrehajtó szerveivé válnak, s a Megbízottak Testületének az SZNT Elnöksége általi kinevezését is a kormánynak kell megerősítenie. Az egyezményt a kormány június 28-án, az SZNT július 16-án hagyja jóvá.

A magyar kormány a Külügyminiszterek Tanácsához intézett táviratában tiltakozik a csehszlovákiai magyarság egyoldalú kitelepítésének terve és a reszlovakizációs kampány ellen A távirat szerint a csehszlovák kormány eljárása „minden további rendezésnek elébe vágva fait accomplit akar teremteni”. Szalatnai Rezső a budapesti Szabad Szó hasábjain Kiáltvány a világhoz című írásában tiltakozik a reszlovakizációs rendelet s általában a magyar kisebbség jogfosztása és üldözése ellen.

Budapesten, a magyar Külügyminisztérium kiadásában - a magyar kisebbség jogfosztását csehszlovák és magyar dokumentumokkal illusztrálva - megjelenik a francia nyelvű ún. csehszlovák fehér könyv és annak kiegészítő kötete. Célja a szlovákiai magyarság egyoldalú kitelepítésének megakadályozása, valamint a világ és a békekonferencia figyelmének felhívása a magyar kisebbség jogfosztására.

Véget ér a reszlovakizációs kérvények leadására kijelölt 2 hetes határidő, amely során 108 387 család, azaz 352 038 személy kérte szlovákká minősítését. A reszlovakizáció a Csallóközben, a Dunaszerdahelyi és Komáromi járásban, valamint Gömörben a Feledi járásban ütközik a legerősebb ellenállásba, ezzel szemben a magyar etnikai sáv keleti és részben középső részének magyarsága, a városi polgárság, a nyelvhatáron vagy annak közelében fekvő, nyelvszigeti jellegű és vegyes etnikai összetételű települések magyar lakossága az átlagot meghaladó mértékben reszlovakizál.

Edvard Beneš köztársasági elnök Klement Gottwalddal az élen kinevezi az új kormányt, amelyben a CSKP 7, a CSNSZP, a Csehszlovák Néppárt és a DP 4-4, a CSSZDP 3, az SZLKP 2 miniszteri tárcát kap, további 2 tagja pártonkívüli. A kormány tagjai többek között Zdeněk Fierlinger (CSSZDP), Ján Ursíny (DP) és Viliam Široký (SZLKP) miniszterelnök-helyettesek, Jan Masaryk (pártonkívüli) külügyminiszter, Ludvík Svoboda tábornok (pártonkívüli) nemzetvédelmi miniszter, Václav Nosek (CSKP) belügyminiszter, Prokop Drtina (CSNSZP) igazságügyi miniszter, Július Ďuriš (SZLKP) földművelésügyi miniszter, Jaroslav Stránský (CSNSZP) oktatás- és népművelésügyi miniszter, valamint Vladimír Clementis (SZLKP) külügyi államtitkár.

A Megbízottak Testülete arra utasítja a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy a reszlovakizáltak szlovák nemzetiségét igazoló végzéseket semmi esetre se adja ki korábban, mint ahogy befejeződik a lakosságcsere keretében kitelepítendő magyarok kiválasztása, ill. a magyarok vagyonának elkobzása. A csehszlovák-magyar vegyes bizottság Ótátrafüreden meghozza 7. sz. véghatározatát, amellyel kölcsönösen konzuli jogvédelemben részesíti a Magyarországról áttelepülni szándékozó szlovákokat és a Csehszlovákiából kitelepítésre jelölt magyarokat.

A csehszlovák-magyar vegyes bizottság Ótátrafüreden meghozott 8. sz. véghatározatával a csehszlovákiai munkaerőhiányra való tekintettel hozzájárul a vagyontalan magyarországi szlovákok soron kívüli egyoldalú áttelepüléséhez Csehszlovákiába. Áttelepülésük szeptember 18-án kezdődik meg.

A Központi Reszlovakizációs Bizottság Daniel Okáli áttelepítési kormánybiztos javaslatára határozatot hoz a reszlovakizáció átmeneti fékezéséről, nehogy a szlovák nemzetiség megadása lehetetlenné tegye a lakosságcsere keretében kitelepítésre jelöltek áttelepítését Magyarországra. Okáli a kormány álláspontját ismertetve leszögezi, hogy elsősorban a vagyontalan és szegényebb rétegeket kell reszlovakizálni, az értelmiséget és a vagyonosabbakat viszont át kell telepíteni Magyarországra.

Klement Gottwald miniszterelnök az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elé terjeszti kormánya programnyilatkozatát, amely szerint a kormány ragaszkodik a németek és magyarok kitelepítéséhez, valamint a határvidék elcsehesítéséhez, ill. elszlovákosításához. Mindezeket az új alkotmányba foglalt biztosíték fogja betetőzni, amely kimondja, hogy a köztársaság a csehek és szlovákok nemzeti állama, s hogy a jövőben minden köz- és államügyről kizárólag a cseh és a szlovák nemzetnek lesz joga dönteni. (Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a programnyilatkozatot július 11-én hagyja jóvá.)

A magyar minisztertanács a lakosságcserével kapcsolatos teendők ellátása céljából létrehozza a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosságot, majd július 12-én az érsekújvári születésű Jócsik Lajos kereskedelmi államtitkárt kinevezi áttelepítési kormánybiztossá.

Miután a Külügyminiszterek Tanácsa a 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésére vonatkozó csehszlovák indítványt nem vette fel a Magyarországgal kötendő békeszerződés tervezetébe, a csehszlovák kormány ülésén felmerül annak lehetősége, hogy a kérést fel sem vetik a békekonferencián. A kormány hosszas vitát követően mégis úgy határoz, hogy a 200 000 magyar kitoloncolásának igényét a békekonferencia elé terjeszti. A DP Központi Titkársága a reszlovakizáltak esetleges párttagságával kapcsolatban arra utasítja területi és járási titkárságait, hogy senkit ne vegyenek fel a pártba, amíg nem szerezte meg végérvényesen a csehszlovák állampolgárságot.

A csehszlovák kormány határozatot hoz szlovák és magyar önkéntes munkavállalók toborzásáról a németek kitelepítése után munkaerőhiánnyal küzdő cseh országrészek számára. A kormány reményei szerint 40-50 ezer magyar önkéntes áttelepülése megkönnyítené a magyarlakta területek szlovákokkal való betelepítését. Az SZNT elfogadja 91/1946. sz. rendeletét a testületnek az alkotmányozó nemzetgyűlési választások eredményei alapján történő újjáalakításáról, amely szerint az SZNT tagjává csupán szlovák, cseh vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok jelölhetőek. Hasonló nemzetiségi korlátozásokat tartalmaz a szlovákiai nemzeti bizottságok újjáalakítását előíró 92/1946. sz. rendelete is.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés újonnan megválasztott Elnöksége Antonín Zápotocký helyett ismét a nemzeti szocialista Josef Davidot választja meg a testület elnökévé. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja a lakóvédelemről szóló 163/1946. sz. törvényt, amely értelmében az ún. államilag megbízhatatlan személyekkel, vagyis a magyarokkal és németekkel is bármikor felbontható a bérleti szerződés; 164/1946. számmal pedig törvényt hoz „a háborús károsultakról, valamint a háború és a fasiszta üldöztetés áldozatairól való gondoskodásról”, amely szerint hadisegély csak a csehszlovák állampolgároknak jár, megfosztva ezáltal a segélytől az állampolgárságukat elveszített magyarokat és németeket. A jogszabály értelmében segélyre való igény nem keletkezik a csehszlovák állampolgárság későbbi megszervezésével sem.

Klement Gottwald miniszterelnök vezetésével csehszlovák kormányküldöttség látogat Moszkvába, ahol ígéretet kap a szovjet vezetéstől, hogy a Szovjetunió a béketárgyalásokon támogatni fogja a Csehszlovákia által előterjesztett követeléseket, köztük 200 000 magyar egyoldalú kitelepítését.

Kassán a járási népbíróságon kezdetét veszi a kassai magyarok elleni perek sorozata. Az első tárgyalási napon a kollaborálás, árulás és a köztársaság szétverése címén vád alá helyezett 40 kassai magyar nő közül 15-öt harminchat napi munkatáborra és teljes vagyonelkobzásra ítélnek, ketten enyhébb büntetést kapnak, 23 vádlott esetében az ítélethozatalt elhalasztják. Az elítéltek bűne, hogy 1938. november 11-én magyar népviseletbe öltözve fogadták a városba bevonuló magyar honvédeket. A csehszlovák-magyar vegyes bizottság Ótátrafüreden meghozza 16. sz. véghatározatát, amely a lakosságcsere keretében áttelepülőket megfosztja attól a -lakosságcsere-egyezményben biztosított - lehetőségtől, hogy minden ingóságukat magukkal vihessék. Megkezdődik az önkéntes munkaerő toborzása a munkaerőhiánnyal küzdő cseh országrészek számára. Az egy hónapig tartó toborzás több mint 200 000 szlovák munkavállalásával végződik, a magyar jelentkezők száma azonban csupán mintegy 2000.

A kassai járási népbíróságon kezdetét veszi a magyar kisebbség elleni legnagyobb tömeges per. A vád alá helyezett 715 személyt azon a címen, hogy 1938 novembere előtt magyar pártok (az Országos Keresztényszocialista Párt, a Magyar Nemzeti Párt, ill. az Egyesült Magyar Párt) vagy a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga tagjai voltak, Csehszlovákia szétverésében való részvétellel és háborús bűnösséggel vádolják.

Párizsban megnyílik a békekonferencia a Magyarországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötendő békeszerződés előkészítésére. A csehszlovák küldöttség vezetője Jan Masaryk, a magyar delegációt Gyöngyösi János vezeti.

Pozsonyban a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok érdekvédelmének ellátására megnyílik a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság Wagner Ferenc minisztériumi jogtanácsos vezette Meghatalmazotti Hivatala. A szlovák hatóságok feloszlatják a szlovákiai németek és magyarok legnagyobb internálótáborát, a pozsonyligetfalui internálótábort.

A CSMADNÉSZ memorandummal fordul Gyöngyösi János magyar külügyminiszterhez, amelyben - elutasítva a lakosságcsere-egyezményben megállapított létszámon felüli egyoldalú áttelepítést - kifogásolja, hogy a békekonferencia a felvidéki magyarságról és a magyarlakta területek hovatartozásáról az érintettek megkérdezése nélkül akar dönteni, egyúttal felkéri Gyöngyösit, hogy a békekonferencián tolmácsolja kérésüket, miszerint a magyarlakta területek hovatartozásáról tartsanak nemzetközi ellenőrzés alatti népszavazást.

A csehországi munkaerő-toborzást végrehajtó központi és szlovák hivatalok pozsonyi értekezletükön úgy határoznak, hogy az önkéntes magyar jelentkezők alacsony száma miatt a szlovákiai magyarokkal szemben Edvard Beneš általános munkakötelezettségről rendelkező 88/1945. sz. dekrétumára hivatkozva kényszerítő eszközöket fognak alkalmazni.

A csehszlovák kormány határozatban mondja ki, hogy amíg a magyarok egyoldalú kitelepítésére vonatkozó csehszlovák követeléssel kapcsolatban nem lesz ismert a békekonferencia határozata, a reszlovakizációs kérvények elbírálásánál úgy kell eljárni, hogy ne hiúsítsák meg a lakosságcsere keretében áttelepítendőkön kívül további 150 000 magyar áttelepítésének a lehetőségét Magyarországra. Nem kell reszlovakizálni többek között az árulónak és kollaboránsnak minősülő személyeket, az ún. betelepítési övezetben élőket, valamint az 5 katasztrális holdnál nagyobb földvagyonnal rendelkező földműveseket, mivel ezeknek a kitelepítését tervezik.

A Csehszlovákia által igényelt 5 dunántúli község: Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún, Rajka és Bezenye lakossága közös nagygyűlésen, ill. a békekonferenciához intézett táviratában tiltakozik a terület Csehszlovákiához csatolása ellen. A távirat szerint a csehszlovák követelés „a népek önrendelkezési jogának megcsúfolása”, ezért kéri, hogy azt az ENSZ alapokmányának elvei alapján utasítsák el.

A párizsi békekonferencián Gyöngyösi János külügyminiszter felszólalásával -aki beszédének középpontjába a magyar kisebbségek jogainak biztosítását állítja, s az ENSZ égisze alatt egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer kiépítését javasolja - kezdetét veszi a magyar békeszerződés tervezetének vitája. Gyöngyösi szerint, ha Csehszlovákia meg akarja tartani a magyarlakta területeket, tartsa meg a magyarokat is, s biztosítsa számukra az emberi és polgári jogokat, ha azonban Csehszlovákia ezt nem vállalná, a magyar kormány ragaszkodni kényszerülne ahhoz az alapelvhez, miszerint „a nemzetnek joga van a földhöz, amelyen él”. Kassán a járási népbíróság ítéletet hirdet a háborús bűnökkel vádolt 715 kassai magyar perében, akik közül 194 személyt hét naptól két hónapig terjedő börtönbüntetésre, ill. munkatáborra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítél, 169 vádlott esetében elhalasztja az ítélethirdetést, 253 vádlottat felment, 94 esetben pedig visszavonja a vádat. A magyar kormány szóbeli jegyzékben hívja fel a nagyhatalmak figyelmét a csehszlovákiai magyarsággal szembeni népbírósági eljárások magas számára, s Csehszlovákia igyekezetére a lakosságcsere-egyezmény kijátszására. A jegyzék szerint a lakosságcsere-egyezmény ilyen körülmények között „tárgytalanná válik és végre nem hajtható”. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítéli Vojtech Tukát, a háborús Szlovák Köztársaság miniszterelnökét.

A párizsi békekonferencián Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter - Gyöngyösi János beszédére reagálva - viszszautasítja a csehszlovák kisebbségi politika bírálatát, s Magyarország háborús felelősségére és a magyar kisebbség bűnrészességére hivatkozva jogosnak minősíti a magyar lakosság kitelepítését, egyúttal revizionizmussal vádolja meg Magyarországot.

Az SZNT Elnöksége - a DP és az SZLKP közötti hosszas tárgyalásokat követően - kinevezi az új Megbízottak Testületét. A 15 főből álló testület 9 tagját a DP, 5-öt az SZLKP adja, a kommunistáknak azonban választási vereségük ellenére Gustáv Husák személyében sikerül megszerezniük az elnöki tisztséget. A Megbízottak Testületének tagja többek között Mikuláš Ferjenčík (pártonkívüli) belügyi megbízott, Ladislav Novomeský (SZLKP) oktatás- és népművelésügyi megbízott, Ivan Štefánik (DP) igazságügyi megbízott, Martin Kvetko (DP) földművelés- és földreform ügyi megbízott, valamint Jozef Šoltész (SZLKP) szociálisügyi megbízott.

A budapesti székhelyű Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokrata Magyarok Tanácsa - miután a SZEB szovjet vezetője nem engedélyezi, hogy küldötte kiutazzon a párizsi békekonferenciára - táviratban kéri a békekonferenciát, hogy mielőtt a szlovákiai magyarok sorsáról döntene, küldjön nemzetközi vizsgálóbizottságot Szlovákiába. Ha a magyar kisebbség nem kapja meg az ENSZ által is garantált emberi és kisebbségi jogokat, az egyetlen igazságos megoldásnak a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolását tekinti. (A tanács augusztus 23-án egy részletesebb memorandummal fordul a békekonferenciához.)