Néprajzi tájegység. A Duna és a Kis-Duna által Pozsony és Komárom között közrezárt szigetet, Európa legnagyobb folyami szigetét értjük alatta. E tájegység magyar megnevezése manapság egyértelműen ~ (szlovákul Žitný ostrov), ám korábbi adataink arról is szólnak, hogy a szigetet Aranykertnek, Komáromi szigetnek és Kukkóniának is nevezték. Maga a megnevezés minden valószínűség szerint a középkorban létezett Csalló folyó nevét őrzi. A ~ még további, földrajzi-közigazgatási gyökerű alegységekre is tagolható, ->Alsó-Csallóköz -re és ->Felső-Csallóköz-re. Részét képezi a ->Csilizköz. Mára gyakorlatilag elfeledett, ám a 13. sz.-i oklevelek tanúsága szerint akkor még élő csallóközi tájnév a ->Vágköz. Egykor rendkívül vízjárta, mocsaras, folyóerekkel és tavakkal tarkított terület volt, ami elsősorban a halászatnak, a gyűjtögető gazdálkodásnak, ártéri állattartásnak kedvezett. A Duna fövenyéből évszázadokon keresztül eredménnyel mosták ki az aranyszemcséket a csallóközi aranyászok (->aranymosás). A tájegység képe alapvetően a 19. sz. végén létrejött somorjai és komáromi árvízmentesítő társulatok munkájának köszönhetően változott meg. Ekkor lecsapolták a mocsarakat, mederbe szorították a folyókat, így a térség a gabonatermesztésre alkalmas területté vált. A folyók vízierejének kihasználására a Dunán és a Kis-Dunán vízimalmok (->hajómalom) tucatjai működtek még a 20. sz. első harmadában is. Az ellenreformáció időszakától az egyes szentek kultusza nyugat felől érte el a Kárpát-medencét. Ezzel is magyarázható a csallóközi Nepomuki Szent János kultusz virágzása. Mindamellett az is egyértelmű, hogy a víziveszély ellen oltalmat nyújtó szent kultusza a térség természetföldrajzi adottságaival, a halász-, hajós- és vízimolnárélettel is magyarázható. Alig akad a szigeten olyan r.k. település, amelynek területén ne állna a szentnek egy szobra. Amade László, a térség költője saját védőszentjeként tisztelte Nepomuki Szent Jánost, és több imát, szent éneket is írt hozzá. Ir.: Liszka József: Két Duna keríti… Tanulmányok a Csallóköz néprajzához (2005); Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről (1989).