Magyar politikai párt a két vh. közötti Szl.-ban. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása az új államhoz csatolt mo-i területeken az addig egységes szociáldemokrácia nemzeti elvű feldarabolását eredményezte. A szlovák alapszervezetek a cseh szociáldemokráciához csatlakozva nemzeti alapon létrehozták a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártot, a szociáldemokrácia pozsonyi (Magyar és Német Szociáldemokrata Párt), kassai (Felső-Magyarországi Szociáldemokrata Párt) és budapesti központjához tartozó magyar és német alapszervezetek többsége viszont továbbra is az egységes magyar szociáldemokrácia keretén belül kívánt maradni. Mivel a magyar és német szociáldemokrácia az egyik szervezője volt az 1919 februárjában kirobbant általános sztrájknak, Szl. tejhatalmú minisztere, Vavro Šrobár 1919 márciusában betiltotta a Felső-Magyarországi Szociáldemokrata Párt működését. A szlovák magyar államhatár véglegesítése, és a Magyar Tanácsköztársaság bukását követően a szociáldemokrácia korábbi szervezeti struktúrájára építve megkezdődött a Szlovenszkói Német-Magyar Szociáldemokrata Párt (SZNMSZDP) megszervezése. A SZNMSZDP az egyedüli olyan szlovákiai párt volt, amelynek működése folytonosnak tekinthető az államfordulat előtti időkből, s amely így egy már kialakult szervezeti hálózatra tudott ráépülni. Befolyása azonban inkább csak Szl. nyugati térségeire terjedt ki, s az 1920-ban megtartott első parlamenti választásokon is csak az Érsekújvári választási kerületben indított jelölteket. Itt azonban a legerősebb pártnak bizonyult, s négy képviselői mandátumot szerzett, amelyből kettőt a német szervezetek képviselői, kettőt pedig a magyar szociáldemokraták (->Nagy Géza, Földessy József) kaptak. A magyar szociáldemokrácia korabeli erejét mutatja, hogy a kelet-szlovákiai magyar szociáldemokrata szervezetek, akik a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt listáján indították jelöltjeiket, további 2 magyar szociáldemokrata képviselőt (->Surányi Lajos;, Borovszky Géza) juttattak be a nemzetgyűlésbe. A SZNMSZDP-on belüli ellentétek következtében 1920 végén a párt német alapszervezetei az egységes csehszlovákiai német szociáldemokráciába léptek át, így a magyar alapszervezetek 1920. dec. 4-én megalakították az önálló ~t. A párt vezéralakjai Wittich Pál, Samu Ferenc és Fehér Ferenc voltak. A ~ programjában a hagyományos szociáldemokrata elemeken kívül nagy szerepet kapott a nemzetiségi kérdés, amelyet nemzeti autonóm kerületek által kívántak megoldani. Az 1920-as parlamenti választásokat követően a magyar szociáldemokrácián belül harc kezdődött a hagyományos szociáldemokrata értékeket képviselők és a Kommunista Internacionálé talaján álló baloldal (közöttük jelentős szerepet kaptak a mo-i emigránsok) között. Ez utóbbiak fokozatosan többségbe kerültek, majd a CSKP megalakulását követően a kommunista párthoz csatlakoztak. A magyar szociáldemokrácia ezzel jelentősen veszített befolyásából, s az 1925-ös parlamenti választásokon már nem is indított külön listát. A gyenge támogatottság és a pártszervezetek minimális aktivitása miatt a párt 1926-os országos kongresszusa döntése alapján a ~ tagságának jelentős része 1927. január 1-i hatállyal belépett a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártba, ahol külön magyar szekciót hoztak létre. Az egységes szociáldemokrácián belül a magyar szekció ügyeit az Országos Magyar Szervezőbizottság irányította, amelynek vezetői ->Schulz Ignác; és Csizmazia György voltak. A magyar szekció által folytatott aktivista politikának, noha országos szinten jelentősebb tömegbázist nem tudott maga mögé felsorakoztatni, 1938-ig erős bázisa volt Dél-nyugat-Szlovákia néhány településén. A magyar szociáldemokrácia hivatalos orgánuma a Munkásújság, a Népszava, majd később a Csehszlovákiai Népszava volt.