Az 1956-os forradalom, bár Csehszl. területét közvetlenül nem érintette, mégis jelentős hatást gyakorolt a szlovákiai magyarok sorsára. Az okt. 23-án kezdődő eseményeket a csehszlovák állami és pártvezetés ellenforradalomnak minősítette, s az egész ország területén, különösképpen azonban Szl. déli határszélén szigorú belügyi intézkedéseket vezetett be. Az intézkedések fő célja az volt, hogy megakadályozzák a forradalmi események átterjedését a szlovákiai magyarok közé. A szigorú határőrizet ellenére Mo. felől sok illegális határátlépés történt. A pártfunkcionáriusok a forradalmi megtorlás elől menekültek, mások a családjukat igyekeztek szlovákiai rokonaikhoz menekíteni, míg sokan élelmiszert, gyógyszert beszerezni jöttek át a határon. Ennek és a budapesti rádiónak köszönhetően a szlovákiai magyarok naprakész információkkal rendelkeztek a forradalom eseményeiről. A prágai és pozsonyi vezetés ugyan tartott attól, hogy a szlovákiai magyarok nyíltan a magyar forradalom mellé állnak, s Dél-Szlovákiában is elégedetlenség üti fel a fejét, a szigorú belügyi intézkedéseknek köszönhetően azonban erre nem került sor. Sőt a dél-szlovákiai települések pártszervezetei, az itteni munkáskollektívák – a központi utasításoknak eleget téve – tucatszámra küldték a magyarországi eseményeket elítélő és a párt iránti hűségüket kifejező nyilatkozatokat Pozsonyba és Prágába. Okt. 29-én pedig a ->Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége - Csemadok országos elnöksége is a forradalmat elítélő, a Szovjetunió iránti hűségét kifejező nyilatkozatot fogadott el. A Csemadok-tagság és a szlovákiai magyarok döntő többsége azonban szimpatizált a forradalommal, és Nagy Imrében olyan politikust látott, aki a szlovákiai magyar falvak problémáit is megoldhatja. A demokratikus megnyilvánulás lehetőségeinek teljes hiányában a szlovákiai magyarok a forradalommal való rokonszenvüket és a forradalom kiváltotta nemzeti büszkeséget csupán szimbolikus cselekedetekkel kifejezhették ki. A forradalom alatt 1945 után első ízben több dél-szlovákiai településen elénekelték a magyar himnuszt, megkoszorúzták a világháborús hősi halottak emlékműveit, a diákok pedig több helyen is fekete gyászszalag kitűzésével fejezték ki együttérzésüket a forradalom iránt. A csehszlovák rendőrség azonban minden nyilvános fellépést keményen megtorolt, s a forradalom alatt, ill. után több tucat szlovákiai magyart tartóztattak le. A szigorú intézkedéseknek köszönhetően Csehszl. nagyobb megrázkódtatások nélkül élte át a forradalom napjait. És bár a CSKP elégedetten nyugtázta a szlovákiai magyarok forradalom alatti magatartását, a következő időkben több olyan intézkedésről döntött, amelyek célja az volt, hogy a szlovákiai magyarokat az addiginál is jobban elszigetelje Mo.-tól, valamint a magyarországi társadalmi és kulturális élettől. Ir.: Simon Attila: A szlovákiai magyarok és az 1956-os forradalom. In Ivaničková, Edita--Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia (2006).